Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

 

NAGYON FONTOS BEVEZETŐ


Az utóbbi időben sok prófécia jelenik meg az egyre káoszosabb hétköznapi helyzetünk tisztázására. Az emberek keresik a megértés és a tisztánlátás lehetőségét és felteszik kérdéseiket.

Ezekből született meg először csak „az én számomra”, majd egy válogatással, talán szélesebb körben is a honlap alábbi területe, amely lényegében a sokakat érintő, legfontosabb kérdés-válaszokat tartalmazza.

***

Mindenek előtt azonban SZÜKSÉGES KÉT LÉNYEGES GONDOLATKÖR TISZTÁZÁSA A MAI PRÓFÉCIÁK HITELESSÉGE TEKINTETÉBEN.

1. Az első gondolatkör a mai próféciák Szentírással való összefüggéseire vonatkozik.

2. A második gondolatkör pedig a sugalmazott gondolatok emberi nyelvre történő lefordítására, tehát magára a „tolmács” személyiségére, és az elkészült írás minőségére, illetőleg ezek hitelességének és pontosságának mutatóira utal.


I. RÉSZA MAI PRÓFÉCIÁK SZENTÍRÁSSAL VALÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI

Az Úr Jézus sok helyen figyelmeztet a Szentírásban a mai időkre. Például: „Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket! Sokan jönnek majd az Én Nevemben, és azt mondják: „Én vagyok!” és „Eljött az idő!” Ne menjetek utánuk! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek! Ilyeneknek előbb meg kell történniük, de ezzel még nincs itt a vég!”

(Lk. 21,8-9)* - Valóban így van! Féltő szeretetében az Úr az események megtörténte előtt figyelmeztet, hogy senkit készületlenségben ne érjenek a történések, és megpróbálja még az események hatására keletkező félelmet is előre kiiktatni belőlünk, mert a blokkoló hatású félelem nem Tőle, a Szeretet Istenétől való, hanem a „sötétségtől”, és inkább elválaszt Mennyei Atyánktól, Megváltó Egy Urunktól. Ugyanezzel a tömör gondolattal azonban felhívja a figyelmet a végkifejlett előtt megjelenő hamis prófétákra is.

Egy másik helyen azonban, és szintén a mai időkre utalva azt mondja az Úr, Péter apostol pünkösdi beszédén keresztül: „Így szól az Isten: Ez történik majd az utolsó napokban: Szétárasztom minden emberre Lelkemet, fiaitok, és lányaitok prófétálni fognak. Az ifjak látomásokat látnak, és álmokat álmodnak a vének. Még szolgáimra, és szolgálóleányaimra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, hogy prófétai szót hallassanak. Csodákat támasztok fönn az égben, és jeleket lenn a földön.” (Ap.csel.2/17-19.)

A két szentírási idézet között feszülő ellentmondás azonban csak látszólagos!

Elképzelhetetlen, hogy az Úr Jézus, a Világ Megváltója, ne készítse fel az egész emberiséget a jelen idők kritikus szakaszaira!

Kétezer évvel ezelőtt Krisztus Urunk rejtettségben, de emberként jelent meg a földi létben. Tanított, szenvedett, és a Megváltás Művét Istenfiúként megvalósítva indította el a világban. Elterjedéséről azonban gondoskodnia kellett. Ma ennek a műnek a „befejezéséről” van szó, amelyet Önmagából hatalmas szeretetet árasztva, emberszíveinken keresztül, „láthatatlanul működve” kíván megvalósítani.

Kétezer évvel ezelőtt Isten Fia emberként járt közöttünk, de a Sötétség Hercege „láthatatlanul” motiválta a gőgje és hatalomvágya által Jézus ellen forduló farizeusi réteget, és a bevadított tömeget, akik „Feszítsd meg!”-et kiáltottak.

Az „Anyag Nagyurának” tevékenysége ma is úgy folytatódik, mint Krisztus idejében, most azonban az Antikrisztusnak kell embertestben megjelennie, míg Isten az Ő Szeretete által vezeti Övéit.

Ahol Isten az Ő hatalmas Szeretetfényével megjelenik, ott azonnal megmutatkozik a „Legmélyebb Árnyék” is. Ezért óv bennünket, embereket az Úr a hamis prófétáktól! Vagyis azért, hogy naiv emberhitünkben, Tőle való „elzártságunkban”, ne vakítson el bennünket a „Csalárd Fényerő”!

Ugyanakkor Jézusnak nem csak az Evangélium által megadott Tanítások elterjesztéséről kellett gondoskodnia, hanem az emberiség erre az időre való „szellemi felneveléséről” is:

 „Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek hozzá. De, amikor eljön Ő, az Igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (Jn. 16/12-13.)

És Isten nem csak a valamikori apostolait világosította meg a Szentlélek által, hanem kétezer év alatt misztikusok, prófétai lelkületű egyének sokasága mutatta be életén, szavain, és tettein keresztül Isten Szent Szellemének működését.

Az idézetben leírt „teljes igazság” ugyanis a mindenkori „ma emberéhez” szólóan fejti ki egy-egy prófétai íráson keresztül a Jézus által adott szentírási gondolat gyakorlatba vihető, megvalósítható módját.

Mintha a Szűzanyának Gábriel arkangyal felé feltett kérdésére érkezne ma a készséges emberlélek számára a válasz: „Hogyan lehetséges az, ha…?” – kérdezte egykor Mária, és, amikor megnyugtató választ kapott, csak akkor hangzott el „IGEN”-je! A válasz akkor is, ma is Isten Szentlelkének Hatóereje, amely folyamatosan árad, és erősíti azokat, akik szellemi éberségüket is használva, megismétlik az Istenszülő Anya alázatos igenjét, és a „hogyan tegyem?” kérdésével fejet hajtanak a Teremtő Atya Akarata előtt!

Jézus idejéről így szól a Szentírás: „Példabeszéd nélkül nem tanított, de amikor együtt volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.” (Mk.4/34.)

És ez ma is így van. Az Úr Jézus „személyesen” nevelte és neveli ma is többek között - ismert, és ismeretlen Küldötteit, például - korunk nagy, az Egyház, és a világ előtt is elfogadott szentjét, az Irgalmasság Apostolát, Faustyna nővért is. Ugyanis az előző, Szent János tollából származóan leírt gondolat a maga egészében így szól: „Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek hozzá. De, amikor eljön Ő, az Igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Ő majd megdicsőít Engem, mert az Enyémből kapja, amit kijelent nektek. Minden, ami Atyámé, Enyém. Azért mondtam, hogy az Enyémből kapja, amit kijelent nektek.” (Jn.16/12-15.)


Az Úr számára nincs, nem is lehet előírás, hogy hány prófétát, és milyen típusú embercsoportokból indítson el a világ várható eseményeinek felkészítésére! Ezért Isten sok-sok „szájon keresztül” szól ma az emberiséghez, hogy Hangja „messzire szóló” legyen.

Mert elképzelhetetlen a Világot szeretettel megteremtő, és ma is Végtelen Szeretettel fenntartó Mennyei Atyáról, hogy azokat az embergyermekeit, akikért Szent Fia fájdalmasan a Vérét ontotta, ilyen nehéz időkben magára hagyja! Lehetetlen ez a gondolat!

Sokkal inkább elképzelhető a Szeretetében és Irgalmában is Végtelen Atyáról, hogy a Saját Maga által adott szabad akarat tiszteletben tartása mellett minden lehetőséget és felkészülést megad Gyermekeinek, és kiválasztottjai sokaságán keresztül minél több lelket kíván megmenteni az emberiségből.


Az Úr Természetes módon figyelmeztet, óv, véd a hamisságoktól, de ugyanakkor bátorságot önt Övéibe: „Akit Isten küldött, Isten Igéit beszéli, mert Isten nem adja szűkösen a Lelket.” (Jn.30/34). És a kérdéseket feltevő gyermekeit is megerősíti: „Istennek tetsző cselekedet az, felelte Jézus, hogy higgyetek az Ő Küldöttjében.”– válaszolta az Üdvözítő, amikor megkérdezték Tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” (Jn.6/29.).


A fenti idézetekből is kitűnik, hogy a Szentlélek Ajándékai nélkül, csak önmagunk ember-mivoltára, saját okoskodásunkra hagyatkozva biztosan jó döntést hozni, vagy véleményt kialakítani nem lehet. Kérni kell, imádkozni érte, de mindenek előtt olyanná, vagyis méltóvá kell válnunk arra, hogy a Szentlélek Megvilágosító Kegyelmét, és Megkülönböztetési képességét elnyerhessük!

Ez pedig minden ember számára életfeladat! Életfeladat méltóvá válni Isten Szent Szellemének önmagunkban való működésére, mégpedig azon a területen, ahová Jó Atyánk állított bennünket. Életünk fő feladata tehát, hogy a Mennyei Atya által nekünk ajándékozott szereteten keresztül „kiérleljük” életünk „emberfájának” Isten Országába juttató „gyümölcsét”!


Az I. Részt tehát ezzel a gondolattal zárnám, hogy a második részben rátérhessünk az Isteni Elképzelés földi megvalósításának részleteire, vagyis a sugalmazott gondolatok „fordítására”. Az Isteni Elgondolás ugyanis mindig tökéletes, az emberi megvalósítás azonban már korántsem az.


Megjegyzés:

1.  Egy korábbi kérdésre válaszolva jelzem, hogy az ebben a részben szerepelő Szentírási idézetek az 1955-ben, Rómában kiadott, görög eredetiből fordított, katolikus Újszövetségi Szentírás szerinti fordításból származnak.

2. Az első idézetnél jelzett „*” //(Lk. 21,8-9)*// minden idézetnél megjeleníthető lenne abban a tekintetben, hogy az idézetekben a Mennyei Atyára, Jézusra, és a Szentlélekre utaló megnevezéseket nem a magyar helyesírás szabályai szerint alkalmaztam, (mint ahogy a könyvben az szerepel), hanem Isten iránti tiszteletből nagy kezdőbetűkkel írtam azokat. Más egyéb változtatást azonban még betűjében sem alkalmaztam a fenti Biblia-könyvhöz képest. M.G.M.


II. RÉSZA SUGALMAZOTT GONDOLATOK EMBERI NYELVRE TÖRTÉNŐ LEFORDÍTÁSA, A „TOLMÁCS” SZEMÉLYISÉGE, ÉS AZ ELKÉSZÜLT ÍRÁS MINŐSÉGE, ILLETŐLEG MINDEZEK HITELESSÉGÉNEK ÉS PONTOSSÁGÁNAK MUTATÓI.


Röviden, és általánosságban, az alábbi főbb gondolatok azok, amelyekre tanácsos odafigyelni egy-egy írás megjelenése esetén, mert az Úr Jézus, a „Jó Pásztor”, szeretettel gyűjti egybe nyáját, de még az Őreá hivatkozó próféciák is különböző szeretet- és tisztaságfokkal látnak napvilágot.

A „tér és idő nélküli világból” megjelenő sugalmazott gondolatok emberi nyelvre történő „lefordítása” nem egyszerű dolog, különösen nem, ha Maga a Sugalmazó Mennyei Atyánk, vagy az Úr Jézus, a Szentlélek, vagy a Szűzanya. Az Ő „Hatóerejük” olyan csodálatos Szeretetfokú, hogy mintegy kiemeli az egyszerű embert is a saját világából, és ezáltal képessé teszi a képzetlen közvetítőt is, még a kinyilatkoztatás értékű gondolatok leírására is.


Isten segítségével minden lehetséges, mégis: Minden írásmű magán viseli „fordítójának” élethez való hozzáállását, lelki beállítottságát és gondolkozásmódját, nyelvi kultúráját, hitét és hitrendszerét, tanultságát és szellemi értelmességét, hitelességét, kitartását, Istenhez való hűségét, és elhatározottságát is, sőt, mindezt együtt, ami egy írásmű teljes terjedelmében, és sokszor az „időtényező” figyelembevételével mutatkozik meg igazán.

A felsoroltakból semmit sem lehet kihagyni, mert ezek mind a „küldött”, a „tolmács” „finomhangolásának” eszközei, és a lista még így sem teljes.

A fentieken kívül vannak még más egyéb „módosító” tényezők is, amelyek hosszabb-rövidebb ideig meghatározhatják a „fordító” működését. Ilyenek például a családi-, és környezeti történések, és hatások, vagy az éppen aktuális biológiai és érzelmi állapot, stb.


1. Az ember „élethez való hozzáállásán” azt a „szeretetfokot” lehet érteni, amellyel valaki a feladatai, vagy az élete során jelentkező nehézségek megoldásához hozzáfog. A Jóistennel együttműködni kész ember megoldáskereső és jobbító szándékú, készségesen vállalkozik a „szeretetcselekedetekre”. Mondjuk úgy: „Viszi a Keresztjét.” Míg a kisebb szeretetfokkal működő társában több a kritika, az ítélkező gondolat és megnyilvánulás, és kisebb az elfogadó magatartás is. Ő inkább meghatározni, irányítani kívánna.

2. A pozitív lelki beállítottságú ember másképp fogalmazza meg ugyanazt az igazságot, mint a több negatív gondolattal, megbocsátás nélküli fájdalmakkal küzdő testvére. A „tolmács” stílusában tehát tükröződik a fordító gondolkozásmódja, tapasztalatvilága, szülőktől is átvett szokásrendszere, és különböző, akár gyermekkortól görgetett félelmei.

3. Amilyen szókészlettel rendelkezik egy ember, olyan stílusú a megfogalmazása is, és rendezett nyelvi formába önteni csak a valamilyen szinten megértett gondolatokat lehetséges. Amikor az Úr Jézus kezd el tanítani valakit, sokszor megfigyelhető a kezdeti egyszerű, vagy lelki mélységében „gyengébbnek” ható fogalmazás változása, emelkedése. A nyelvi kultúra tehát a szóhasználatban, a minél pontosabb kifejezés érdekében történő (esetleg új) szóképzésekben, és az erre való állandó törekvésben mutatkozik meg.

4. Egy ember „hite” alatt itt és most elsősorban Istenhez való kapcsolódását, Istennel való lelki kapcsolatának minőségét, az Igaz Tanítás, az Ige iránti saját igényét, és Istenben való hitének erejét, valamint a cselekvő lelkierőt kell érteni.

5. A „hitrendszer” pedig elsősorban a vallási, és/vagy felekezeti hovatartozásra mutat rá, másodsorban pedig az egyén személyiségére: alázatára, vagy éppen „én-központúságára” utal. Másképpen fogalmazza meg ugyanazt az Igazságot egy katolikus keresztény, másképpen egy protestáns testvérünk, és megint másképpen egy egyéb (de szintén az Úr Jézus Megváltói Istenfiúságát elfogadó) felekezethez tartozó, szívében tiszta hittel rendelkező ember. A valódi Igazság nem felekezetfüggő, de a „sugalmazott gondolatok” megfogalmazása, a lényeg elrontása nélkül is lehet más, és más.

Ez egy nagyon lényeges pont a Tanításokban, mert, ha mindezt valaki nem veszi figyelembe, akkor könnyen válhat ítélkezővé, vagy elutasítóvá, tartozzék bármely felekezethez is. Kiemelném, hogy az újkori prófécia mondanivalójának evangéliumi tisztaságán van a lényeg, egy írás értékét az kell, hogy meghatározza, nem pedig az „eszköz”, akit az Úr igénybe vesz.

6. Tanultság és szellemi értelmesség alatt a sugalmazott írásoknál nem a fizikai síkú (vagy filozófiai) tudás van előtérben, (bár az is fontos lehet), hanem inkább a szellemi intelligencia, és a lelki érzékenység együtt! Vagyis az a kérdés, hogy az ismereteket, és azok „tálalását” mennyire hatja át Isten Szeretete?

7. A hitelesség egyrészt az Igazság minél pontosabb megfogalmazását (= Isten Igazságának sugalmazott gondolatait, valamint azok pontosságát), jelenti, másrészt viszont az író „hiteles életét” is, vagyis a Szeretet-gondolatok cselekedetben is történő megvalósítását.

Egy író, és egy írás nem attól lesz hiteles, hogy mennyi bibliai idézetet használ fel valaki, vagy tartalmaz műve, hanem, hogy valóban összhangban áll-e a mondanivaló a Szentírással, és maga az ember mennyire „éli” az önmaga által leírt, vagy kimondott gondolatokat.

Van-e az írásban „belső” ellentmondás, vagy ilyenek nem szerepelnek benne? Más szavakkal a hitelesség mutatója lehet az, hogy „milyen gyümölcsöt hoz a fa”, „milyen növény kel ki az elhullajtott magból”?

8. Vannak művek, amelyek az elején nagy lendülettel indulnak, majd ellaposodnak, vagy helyenként, főleg a vége felé zavarossá válnak.

Az Úr Jézus által sugalmazott gondolatok azonban nem ilyenek, hanem végig emelkedett stílusúak, ellentmondás nincs bennük, és még a kemény lelki tükröt felmutató gondolatokat is áthatja Isten Irgalmas Szeretete és megoldásokat kínáló Jósága. Egy hosszabb írás esetében ebben a tényezőben mutatkozik meg leginkább a „fordító” Istenhez való hűsége és elhatározottsága.

9. A „kitartás” inkább időtényező, így akár hónapok, vagy évek számával is mérhető, amely jó esetben, egy áldott élet, és a lelki-szellemi fejlődés mutatója is lehet.

Az alábbiak miatt lényeges mindezt átgondolni, és szem előtt tartani:

A Teremtő Atya szabad akaratot, vagyis szabad döntési jogot adott gyermekeinek, amit Önmaga is tiszteletben tart. Ezért van, hogy az Úr Jézus is folyamatosan kér, és figyelmeztet bennünket, de soha nem utasít. Szeretetével vezet, de nem irányít.

Szabad döntési jogunk van tehát elhatározni, hogy Vele, vagy Nélküle éljük életünket. Köztes megoldás nem létezik, mert „két úrnak egyszerre szolgálni nem lehet”.

Bár tudatosak lennénk annyira, hogy megértenénk, hogy minden szavunkkal, és cselekedetünkkel döntünk Mellette, vagy éppen Ellene!


Azért fontos itt ezt kihangsúlyozni, mert manapság, a „Jelenések Könyvének” megvalósulása idején, senki nem kerülheti el a döntést, hogy kinek hisz, mely próféciára, vagy küldöttre hallgat, ha önmaga nem tudja cselekedetre fordítani a Szentírás szavait. Mennyire fordul tanácstalanságában Istenhez, vagy hű szolgáihoz útmutatásért, és mennyire igyekszik Őt a „külső vezetés” mellett is, a saját szívében meghallani?


Az ember törekvése, hogy megismerje, és meghallja Isten Szavát a saját szívében, a Megváltás óta felerősödött, és kiteljesedett, és mindenki számára elérhetővé vált. Embere válogatja, hogy ki, milyen mértékben veszi ezt igénybe.

A szabad akarat kifejezése a „mérték”, az „igény”, amelyben megmutatkozik, hogy ki milyen erősen kíván Istennel, mint szerető Atyjával együttműködni. Ezért keresni, kérni, zörgetni, kopogtatni kell, ingyen nem adják az Istennel való együttműködést! És, hogy valóban Őt, a Mindenség Urát, Istent halljuk meg bensőnkben megszólalni, ahhoz a mi emberi oldalunkról erős Hit, mély Bizalom, és Éltető Szeretet szükséges.

Felelősségünk (mindenkinek!) abban van, hogy kérünk-e, kopogtatunk-e, „behívjuk-e” Őt, szerető Atyánkat, Megváltó Urunkat az életünkbe?

Az ide vonatkozó helyes döntésekhez szükséges számunkra az Úr tiszta Szeretete, a Szentlélek „Megvilágosító Kegyelme, és „Megkülönböztetés képessége”.

Röviden: A Szentlélek Megkülönböztetési képessége egy olyan Isteni Ajándék, amely abban segít, hogy az ember a „jót” a „rossztól”, a helyeset a helytelentől, a hamisat az igaztól meg tudja különböztetni, mégpedig kisebb ügyekben éppen úgy, mint súlyosabb esetekben.

A „Megvilágosító Kegyelem” pedig mindezek, és egyéb helyzetek megértését, a szükséges lépések, és cselekvések véghezvitelének megvalósítását segíti.

Mindkét kegyelmi forma olyan nagyon-nagyon fontos Ajándék, amely bár „adható”, mégis ki kell érdemelni. Például, ha a Tanítványok nem lettek volna hűségesek az Úr Jézushoz, Pünkösd Lelke nem avatta volna apostolokká őket!


Ebből a rövid összefoglalóból is kitűnik, hogy mivel az ember nem tökéletes, így, egyetlen, ember által lejegyzett mű sem lehet tökéletes! Mindegyikben vannak gyakorlatlanságra, vagy fáradtságra utaló pontatlanságok, elírások, kisebb ellentmondások. Itt a hangsúly a „kisebb” szón van. Az ember gyengesége miatt ezért főleg a mű „összértéke” számít.

Nem árt átgondolni, hogy a valóban Istentől származó írás a Szentlélek felügyelete alatt áll, abban nagy tévedés nem lehet!

Valamelyest felnövekedett szellemiségként az eleve elutasító, ítélkezés semmiképp nem helyes magatartás, jó dolog hálásan venni a Tanításokat, és mindenkinek annyit magával vinni belőlük, amennyi „Napi szellemi Kenyérként” éppen neki szól… Hiszen Urunk figyelmessége révén, amely még hajunk szálát is számon tartja, egyáltalán nem véletlen, hogy ki, mikor, mivel találkozik. Az „Isteni időzítés” mindenki életében valós tényező!

- Vannak emberek, akiknek Isten „útmutató” szerepet szánt, őket nagy felelősség terheli, mert nem csak saját lelkükért felelnek, hanem részben azoknak lelkéért is, akiknek (akár szóval, vagy tettel, vagy mindkettővel együtt) utat mutatnak.

- Mások szívesebben választják egy-egy erősebb egyéniség követését. Azonban, nekik is dönteniük kell, hogy kinek az útmutatását követik, kit választanak földi vezetőül? És valóban az Isten felé vezető utat, a „keskeny ösvényt” választják-e földi útmutatójuk követésével? Helyes jellemvonásokat alakítanak ki a hatására önmagukban?

- A látszólagos „kibúvót” jelentő „nem döntés” is döntés, mégpedig a kicsinyhitűség, az Istenbe vetett bizalom hiányának a mutatója. Ilyenkor az ember nem meri felvállalni a Szeretet Istenével való együttműködést, az Evangéliumi Útnak Isten Kezét fogva történő végigjárását, valójában nem él a szabad akarat Isteni Ajándékával, s ezzel egy nagy Kegyelmi Lehetőséget hagy ki az életében.


Az eddig felsorolt változatok korántsem teljesek. Csupán egy-egy írásműhöz való helyes, figyelmes, felháborodások nélküli hozzáállás kialakításához, és a jó döntések meghozatalához szükséges legfontosabb gondolatokat tartalmazzák vázlatos, továbbgondolásra szánt formában.

 

Az Úr Jézus sokat hangsúlyozza:MINDENT A SZÍVETEK SZŰRŐJÉN ENGEDJETEK ÁT!”

Én minden embergyermekem szíve-rezdülését figyelem, s mindegyikőtöknek a legjobbat akarom adni! Ha Hozzám igazítjátok magatokat, nagyot nem tévedhettek!

Szeretetem végtelen, és arra törekszem, hogy Nálam, Országomban kössetek ki. A lehetőség minden gyermekem számára adott! Ámen.

 

ŐSZINTÉN, ÉS NAGYON KOMOLYAN KÍVÁNOM, HOGY MINDEN KEDVES OLVASÓ FENTI GONDOLATOK ÁTGONDOLÁSÁVAL ÉS FIGYELEMBEVÉTELÉVEL TEKINTSEN NEM CSAK AZ E HONLAPON MEGJELENŐ ÍRÁSOKRA, HANEM MINDEN EGYÉB ÍRÁSRA, AMIVEL AZ „ÉLET” ÖSSZEHOZZA.

 

Áldott életet, és Krisztus Királyságába vivő jó döntéseket kívánok mindazoknak, akik e sorokat elolvassák.

Szeretettel: M.G.Mária

2011-08-30.

 

Vissza