Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

 

BEVEZETŐ az „ISTENI IRGALMASSÁG ÉS ÜZENETEI” című részhez

 

Ez a fejezet alapvetően több részt is tartalmaz, sőt, még egy kiegészítő megjegyzés is megemlítésre kerül. A mondanivaló jelentős változásai miatt szükségessé vált némi átrendezése, egyszerűsítése is a honlapnak, valamint az új részek beillesztése, amelyek az új tartalomjegyzék szerint már tisztán követhetők.
A korábbi írásokhoz tartozó magyarázatot azonban itt is meghagytam, tehát:
 
- „Legújabb Tanítások” címszó alatt értelemszerűen a maximum két évre visszatekintő anyagokból készül válogatás.
- „Újabb Üzenetek és Tanítások” címen a 2007 után született írásokat kívánom megjelentetni.
- „Régebbi üzenetek” címen kerülnek bejegyzésre azok az írások, amelyek (dátumozottan), „tanításom” sorrendjében kerültek összeállításra, és 2007-tel érnek véget.
- Minden eddigi kategóriában vannak olyan írások, amelyek legfőképpen nekünk, magyaroknak szólnak, a mi számunkra íródtak. Ezek a fontos témával foglalkozó mondanivalók a „MAGYARSÁG” címszó alá kerülnek bejegyzésre, de az alább következő általános mondanivaló azokra is érvényes.
(A Honlap első feltöltése után szándékomban áll még a fejezetek mindegyikének bővítése.)
 
J   J   J
 
Az első évek csendes nevelése után esetenként kaptam olyan feladatot, hogy egy-egy csoporthoz, néhány emberhez el kellett juttatnom a mondanivalót, vagy ahogy általában hívjuk, az „üzeneteket”.
Ez a feladat egyszerre jelentette önmagamnak és tevékenységemnek felvállalását. Finomhangolású nevelésem így egyaránt erősített és szoktatott a nyilvánossághoz.
Az üzenetek stílusában, mondanivalójában részben nyomon követhető fejlődésem, részben pedig az éppen időszerű aktualitások is.
Tanításom ugyanis oly módon történt, hogy mindazt, amit adott szellemi szintemen megértettem, mindazt a mindennapi élet cselekedeteibe is le kellett fordítanom, és megélt vagy gyakorlatból vett példával továbbadnom. Ez eltér az iskola vagy tanfolyam jellegű oktatástól, inkább Jézus tanítási módszerét jellemzi.
 
Emberi életünket általában a „tapasztalati filozófiák” alapján vizsgáljuk. Megfigyeljük önmagunkat, viselkedési reakcióinkat, stb. – mondjuk úgy, lelkünk válaszait –, és ezeket próbáljuk agyműködésünk hogyanjával összehozni, értelmezni és megérteni, s ebből alakulnak ki bizonyos következtetések vagy filozófiai irányzatok.
 
(A pszichológiában ismert irányzatok: Biológiai nézőpont, amely a cselekedeteket idegimpulzusok sorozataként vizsgálja: Viselkedéses nézőpont. – Kognitív nézőpont, mely a mentális folyamatok vizsgálatára helyezi a hangsúlyt. – A pszichoanalitikus nézőpont (S. Freud) a tudattalanba süllyedt elméletekkel foglalkozik és vizsgál dolgokat. – A Fenomenológiai nézőpont pedig szubjektív tapasztalatokra alapoz.
Ez a lista nem teljes, hiszen C.G. Jung elmélete sem szerepel benne, de ő már a „SELF”, vagyis „Ősvalónk” létezésének elméletével egy továbbfejlesztett pszichológiai világképet tár elénk. Az ő elméletén felnőtt lélektannal foglalkozó egyes szakemberek mára még távolabb próbálnak tekinteni. Érzésem szerint a fejlődés ebben az irányban történik, és oly módon, hogy közben az egyén felfedezi és elfogadja, hogy mit jelent az Isten Képmására teremtett ember szellem-lélek-test hármassága.)
 
Amit az ember egy filozófia vagy egy elmélet magasabb gondolati szintjén megért, azt csak egy fokkal alacsonyabb szinten képes megvalósítani. A megértés ugyanis emberi természetünknek inkább szellemi oldala, a megvalósítás viszont már inkább az ember „szellemi hatóereje”, és természetéből adódóan jobban kötődik az „anyaghoz”. A cselekedetre váltásban benne van az ember racionális, anyagi értelmű gondolkodása, valamint az „anyag nehézkessége” is, mely a megvalósításban megmutatkozik.
A tapasztalati irányzatok a testi megnyilvánulásokon, reakciókon keresztül próbálják a lelket és annak mozgatórugóit megérteni. Ez eddig jó, kaphatunk egy tisztább képet önmagunkról, de a továbblépés nem, vagy csak ritkán következik ebből az irányból, mert innét hiányzik a szellemi „tapasztalat”. 
 
Ezzel szemben Jézus mindig példabeszédekben tanított, amely eleve a szellemi szintet jelöli.
Mondanivalóját a gyakorlatban megélhető magyarázattal együtt lehet és lehetett igazán ma is megérteni, ezért kötötte Ő Maga is emberi példákhoz magyarázatait. A szellemi magyarázatot ugyanis minden korban az ember szellemi fejlődésének megfelelő nyelvezetre lehetne úgy lefordítani, hogy az az adott korszellem megértése alapján gyakorlatba vihető legyen. Tanítása ezért is mindenkoron időszerű.
A kettő együtt (vagyis a jézusi példabeszéd, és az abban előforduló gyakorlatra való utalás) azonban már egy „utat”, egy szellemi utat is felvázol, amely egy addig esetleg hibás szokásnak a kijavíthatóságát is jelentheti.
 
Mondanivalómhoz megemlítem itt a „Magvetőről szóló példabeszédet.” (Mt. 13/1-9) Ennek jézusi magyarázatában olvashatjuk (Mt. 13/18-23) a következőket: „A köves talajra hullott az, aki meghallgatja az igét, és szívesen be is fogadja, de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart. Mikor az ige miatt baj és nehézség támad, csakhamar eltántorodik.” 

Ez a példabeszéd korábbi időkben is igaz volt, mai értelmezésünk szerint pedig röviden azt jelenti, hogy vannak valóban jóérzésű, és helyes cselekedetekre törekvő emberek, akik szívüket ilyen-olyan mértékben zárva tartják, („kőszívűek”, vagy részben azok), és/vagy valamilyen megfelelési kényszer alatt élve nem merik sem megvallani, sem tetteikkel megvalósítani a Tanításokat. Így végső soron nem valósítják meg – vagy csak nagyon kevéssé – a vállalt életfeladatot sem. Földi életük nem lesz „teljes élet”.
Ők azok, akik az „Evangéliumot vállalják ugyan, de a hozzá vezető Utat már nem!”mint azt a „gazdag ifjú” (Mt. 19/16-27.) esete is mutatja. Ezáltal szellemük nem, vagy csak keveset fejlődik, aminek viszont már e földi lét befejeztével szellemi szempontból van, vagy lehet következménye.

Aki tehát mindezt megérti, az elhatározhatja, szabad akaratánál fogva eldöntheti, hogy szívét nyitottá teszi az Isteni Tanításokra, és kérve a segítséget felvállalja életfeladatát, s benne mindazt, mi lelkének Isten felé való ígérete volt! Ha így tesz, akkor a „jó mag” nem sziklára hullott, hanem „termőföldbe”. Az ember nyitott, szerető szíve ugyanis a jó termőföld.

Természetesen a „Magvetőről” szóló történet minden részét ki lehetne bontani így, sőt még ennél sokkal bővebben, de most nem ez a cél.
 
Jézus tehát analógiákban, megfelelésekben tanított, és tanít (vezetése által) ma is. A Bibliában sokszor kezdi úgy mondanivalóját, hogy: „Hasonlít a Mennyek Országa …” – majd egy földi életből vett példával folytatja.
Ezzel rámutat esetleg egy gondolkodásmódra, egy eseményre, egy viselkedési szokásra, amely az ember életében is előfordul, és „akinek füle van”, az meghallhatja (az emberi szabad akarat tiszteletben tartása!), hogy merre van a kereső ember életének előbbre jutási iránya és lehetősége.
 
Mindennek megértése, tettekre váltása pedig nem az ember egy helyben topogását, hanem a Szellemi Út megtételét, a szellemi felemelkedést vagy előrelépést jelenti!

Az előbb elmondottak ugyanakkor azt is mutatják, hogy nem elég csak azt felfejteni, hogy korlátozó problémáink miért és hogyan alakultak ki bennünk, hanem hogy a megoldásra is oda kell figyelnünk. A fejlődés szempontjából valóban szükség van az előremutató megoldásra, s e mellett az ember szabad akarati döntésére is, mely a haladás felé ösztönöz. De ugyanakkor szükség van a felismerésekre is, hogy egy generációkon átvonuló kidolgozatlan emberi jellem okozta bűn, hiba, ok- okozati láncolat honnan ered, milyen mélyről, a lélek mely életkorból származó fájdalmából indult ki.

A sebeket okozó rossz családi szokásnak, vagy helytelen (nevelési) gondolkozás megszüntetésének, a megbocsátásnak, a fájdalmak elengedésének, és a lélek ezáltal történő felszabadításának hatalmas szerepe van! Reményt adó, fejlődésre sarkalló húzóerőként működik!
 
Nevelésem tehát ilyen irányú volt, s ilyen ma is. Amit megértettem, amiben megláttam a kijavításra szánt részt, azt már a szívem szerint megérzett „jó” alapján kellett és kell tennem.
Voltak esetek, hogy ez nem ment egyből. Ilyenkor nem kaptam dicséretet, de angyali segítőim türelmesen hozták elém a megoldandó feladatokat egészen addig, amíg végül helyesen sikerült azt megoldanom. És amikor egy ilyen pontig elérkeztem, akkor az a fejlődési szakasz lezárult, jöhetett a következő „munka” (leginkább önmagamon).
 
Gyakorlatilag ez a folyamat követhető a „tolmácsolásokban” is. Mondanivalójában alkalmazkodik az élet aktuális eseményeihez, hiszen itt nem elvont filozófiai vitákra vagy okoskodásokra van szükség, ugyanakkor megfogalmazásában és mélységében érződik a folyamatos tanítás és tanulás.
 
És maga ez is egy MINTA. Ilyen a Felső Világ tanítási stílusa!

Felhívnám még a figyelmet az „üzenetek” mondanivalójának különbözőségeire:

Az első gondolatok inkább ébresztést, figyelemfelhívást tartalmaznak, míg a későbbiek konkrétabbá válnak. Ezekben az élet kérdéseivel kapcsolatos „tanácsok”, „javaslatok” hangoznak el, esetleg a mindennapokban jelentkező és hiányzó magyarázatokat, vagy éppen a gyakorlatba történő „lefordíthatóságot” igyekeznek pótolni.

Példaként megemlítem, hogy a 2004. Karácsony előtti üzenet felkészít a nem sokkal később bekövetkező szumátrai eseményekre. Nem „jósol”, nem mond konkrétumot, mert az az egyes életekben egyenesen determináltságot idézne elő, de figyelmeztet és felkészít egy „megrázó” történésre, mégpedig elég pontosan.

Mindezt természetesen csak az események ismeretében és utólag lehet így megállapítani, de ennek a ténynek is van mondanivalója. Ez pedig az a tanítás, amely a lélek „készenléti” állapotának igényére utal. Vagyis arra a tényre, hogy hogyan tudunk gondolatban, érzelmileg és cselekedetekben (szellem, lélek, test) egyaránt a világot előre mozgató Isteni Akaratra ráhangolódva élni – mindennapjainkban is. (Ezt jelenti a „Lámpásotokban mindig legyen olaj!” rövid, egy mondatban kifejezett jézusi tanítása!)

 
JJJ
 
Ennél a fejezetnél különösen fontosnak érzem újból kihangsúlyozni azt, amit már a bevezetőben is megtettem: Írásaim senki hitvilágát nem kívánják megváltoztatni! Az itt közölt írások és Felsővilági Tanítások saját emberi szűrőmön, az én megértésemen keresztül kerülnek lejegyzésre, és kizárólag azoknak szólnak, akik továbblépésükhöz egy hiányzó lépcsőfokot vagy kapaszkodót keresnek.
 
JJJ
 
Őszintén kívánom, hogy a Legmagasabb fokú Szeretet bontakozzon ki mindazok szívében, akik ezeket a sorokat elolvassák, és szolgáljanak előbbre vivő segítségül számukra az itt, 

"AZ ISTENI IRGALMASSÁG ÉS ÜZENETEI"

című fejezetben leírt gondolatok!
 
Isten Áldjon meg minden Kedves Olvasót!
Szeretettel: M.G.Mária
 
♥ ☼ ♥