Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

 

GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY
napjához kapcsolódóan

   

2012. 02. 02.

 
 
 A HOLD
 
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, Szűzanyánk ünnepén az idén már 18 helység volt kijelölve a tavalyi 12-vel szemben, és most én is két helyszínen vettem részt az ünnepélyes gyertyaszentelésben. Meglehetősen fáradtan érkeztem meg este a hosszú vonatútról.
 
Alig értem azonban haza, hárman is telefonáltak, nem győztem felvenni a telefont: „Nézzem meg a HOLDAT!... Milyen óriási „udvara” van, milyen ragyogó, és mintha egy hatalmas „gyűrű” venné körül… Ilyet ritkán látni…”
Bár nagyon fáradt voltam, visszavettem a kabátom, s kimentem az utcára, mert az ablakomból semmit sem lehetett látni… Csalódottan állapítottam meg, hogy én bizony semmi különöset nem látok a Hold körül! Ugyanolyan kicsi, „normális” fény veszi körül, mint máskor. Alig van különbség…

Angyali segítőim azonban a segítségemre siettek.
Amíg másokkal az általuk látottakat tárgyaltuk, eszembe juttattak egy pár évvel ezelőtti látványt. Egy Húsvét este, amikor vidéken voltam, ha felnéztem az égre, eléggé nagy „területet” láthattam a csillagos égből.
Azon az estén, amit most leírok, az ég különösen feketének tűnt, de lehet, hogy csak a Hold körül, mert az olyan fényesen ragyogott, hogy szinte sziporkázott, és elképesztően nagy volt, így a körülötte világító csillagok teljesen eltűntek fényében.
Mintha egészen közel húzódott volna a Földhöz! De ez csak az egyik érdekessége volt.
Gyönyörű fényudvar vette körül, ami természetes lett volna, ha az is olyan nagy, szokatlan méretű lett volna, de viszonylag kicsinek volt mondható, viszont azon túl sötétkék és középkék színű árnyalatban ragyogott az ég, egy óriási, szabályos kör-udvarként, ezt pedig egy vékony, halványszínű holdragyogású gyűrű zárta le!...
Emlékszem, hosszú ideig csodáltam ezt az égi jelenséget, és hatalmas boldogság járt át! És szerencsére a látvány és az érzés „belém égetődött”…
Szűzanya „üzent”! – gondoltam akkor, mert a Nap Istent, a Hold pedig az Istenanyát szimbolizálta sok nép mondavilágában.
Így most, február 2-án este ezzel a látvánnyal és érzéssel, hálával a szívemben aludtam el…
 
Jézus később így szólt e szépséges égi jelenség mondanivalójáról:
 
Édesanyám „Hold-üzenetéről”:
Ha most a tettek oldaláról indulunk, és úgy nézzük meg e szép ünnepet, amit most úgy hívtok, hogy „Gyertyaszentelő Boldogasszony” ünnepe, az nem más, mint a Jeruzsálemi Nagytemplomban Istennek történő bemutatásom és felajánlásom. Ez a tett az Isten-ember kapcsolathoz, valamint az akkori hitvilág gyakorlatához tartozó törvények és előírások engedelmes betartását is jelentette.*
 
isten-anyja-1-.jpg
Édesanyám és Nevelőapám, Szent József számára is érvényesek voltak ezek a törvények, és az ő engedelmességükben az Atyával szembeni valamikori engedetlenség, (tehát Ádám és Éva bűne, mint maga „az engedetlenség”!) kiengesztelődése kezdődött meg.
Az engedelmességen és a törvények adta kötelezettségen túl azonban ennek az egyszerű tettnek sokkal nagyobb szellemi mondanivalója is van.
 
 
 
 
  
A Jeruzsálemi Nagytemplomban való bemutatásommal, az „elsőszülött fiú Istennek ajánlásában”, az akkori szertartás betartásával és elvégzésével, embergyermekként egyenlővé tettem Magam embertestvéreimmel, és egy egész emberéletet bemutató sorsközösséget vállaltam velük, és sorsközösséget vállaltam akkor és ott, jövendő Megváltóként az egész emberiséggel!
 
Az akkor Édesanyám kezébe adott gyertya, melyet a Nagytemplom gyertyájáról gyújtottak meg, mégis az Igaz Fény Földre lépését jelentette, hiszen Én Magam voltam az Örök Üdvösség Fényének Igaz Hordozója!
Általam, mint Fény a Fényből, Atyám „Szeme-fénye”, „Szeretet-fénye” lépett a világba.
És bár láthatóan csupán kicsi gyermekként, de lélekben teljes Valóságommal találkoztam az akkor is megújulásra váró Egyházammal.
Ezt csak Simeon és Anna prófétaasszony, a tisztalelkűek ismerték fel.
 
Az a kicsi gyertya, amelyet akkor Édesanyám kezébe adtak, megszentelődött az Ő kezében, és jelképe lett annak az Istenanyai Szeretetnek, amely azóta is csak árad a világra, mint a Szeretet Tüze. Ez a Szeretet-tűz már sok-sok gyertyát eredményezett kétezer év alatt, melyben egyesek, akik hajlandók voltak elfogadni az Ő Igaz Édesanyai gondoskodását, egészen fáklyákká erősödtek.
Az Ég Királynőjének hatalmas „Udvara” nőtt az elmúlt két évezredben e kicsi, majd erősödő lángocskákból, és minden szerető lélek egy csöpp Fénnyel „szerepelteti” magát a Mennyei Udvarban.
Ezt, vagyis millió kis gyertya és még kevés, de sokasodó „fáklya” fényét láthattátok az égen Gyertyaszentelő Boldogasszony napján!
Az Istenanya, Édesanyánk öröme, de egyben a „prófétai idők jele” mutatkozott meg – mintegy ajándékként – az égen.
 
A „gyűrű”, amely „körbefonta” kívülről a „holdudvart”, az „az Enyéimet óvó védelmem” jele**.
Mert eljött az idő, hogy egyre többször és egyre látványosabban teljesedjék be a „Lesznek jelek égen és földön” jóslata.
 
A Holdsarló még „dagad”, növekszik, egyre hívja, gyűjti magába a lelkeket…
Még egy kicsit lehet…
Kevés idő van hátra gyermekeim, igyekezzetek!...
 
Édesanyám Szeretetének e megnyilvánulása JEL az égen: Szívetek „tükörképe” és az Ő Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja, amely belobbant, hiszen a kétezer év óta kezében tartott gyertya hatalmas FÉNNYÉ erősödött a lelkekben.
 
Emberszívek találtak Szent Anyai Szívére, és így eljutva Hozzám szövetséget kötöttek Velem egy jobb világ megteremtésére!
 
Magyar Testvéreim, itt s most hozzátok szólok!
Éljetek a világ bármely felén, „harangozzatok”!
Ügyelő szívvel bátran Engem keressetek,
Összefogó akarattal Hozzám térjetek!
 
Ébredjetek fel mély álmotokból,
mit átkos századok terhe nyomott rátok.
Csakis Teremtő Atyátokra s Szavára figyeljetek,
Közelít már, s hozzátok szól az Örök Fiú: Megváltótok!
 
Ά   †   Ω
 
Ez után közvetlenül egy „Üzenet” következett, amely akár ide is kerülhetett volna, de lényeges, kapcsolódó, mégis különálló mondanivalója miatt inkább más formában jelentetem meg „A MAGYAR NÉPHEZ 2012 elején”  címmel.
 
2012. február 3.                                                                        Szeretettel: M.G.Mária
 
 
* Érdemes itt visszanézni a 2011. 02. 02-ra írt Gyertyaszentelő Boldogasszony I. és II. számmal jelölt írásokat, amelyek részletesen foglalkoznak az ünneppel, sőt az ide tartozó népszokások egy kis részével is, amelyek évszázadokon keresztül hozzá tartoztak népi hagyományainkhoz.
** Írás közben egy régebbi látomásom idéződött fel bennem, amely e honlap 2010. 08. 16. „Átmenet” címmel megjelenő írása. Elérési út: Isteni Irgalmasság ÜzeneteiTartalom – Legújabb Tanítások
 
 
Vissza