EGYÜTT-MŰKÖDÉS
Titok az ÉLET, és titok az "ODAÁT".
Ki érzi, ki csak gondolja, hogy ismeri a "Titkok Titkát".
Nehéz az anyagi lét, de könnyű a Fény
Áthathat mindent, ami Kegyelmet esengve kér.
Számtalan történés és kapcsolat teszi ki életünk,
Kegyelem hat le és segít, csak legyen hitünk.
Nem számít a gond és a szorongató bánat,
áthatol a Fény, mit csak a Teremtő adhat.
Nem számít külvilág, sem annak zöreje,
áthatol mindenen a Felső Sugárzás szépsége.
Két teremtett lény, az Úr segítő eszköze,
ember és angyal a Fény útján egységbe forr össze.
Az ember a Földön és az angyal az Égben
hívja és éli a csodát az élet minden apró részletében.
Együttes munka ez, a "Fényposta" indul,
s a Kegyelem által minden felszabadul.
Érez a szív és ébred a képesség,
összhangzatként születik meg az EGYSÉG.
Bevillan egy csillag a sűrű anyagi létbe,
s bevilágítja a "Lentet" az "Odafönt" Fénye.
Akit vonz a Szépség és a Természet ősi Rendje,
annak szívében megszületik és él a SZERETET IGÉNYE.
Megszületik előbb a CSEND, majd a HARMÓNIA, s végül a BÉKE,
mit ha hagyod, a lelked mélyéig hatol le.
Enyém a GONDOLAT, tiéd az ügyes KÉZ és
ami a kettőt összeköti, az az ÉRZÉS.
Dobban a szív és megnő az ütem,
mozduló kezed hagyja, hogy tegyem.
Néha én adnám, s te fáradt vagy nagyon.
Máskor erős a vágyad, s én csak annyiban hagyom.
A harmadik esetben EGY lesz az AKARAT,
s emberi kézben formát ölt az ISTENI GONDOLAT.
Életünk a lét, s benne a KAPCSOLAT maga a csoda.
Hígul az anyag és helyébe a Fény hatol oda.
Nem látja szem, de érzi a lélek,
nem érti elme, de tudja az ÉN-ed:
A Teremtő szól, és működik kezed,
mit engedélyeddel én vezethetek
Lélek szól lélekhez együtt-működésünk által,
összehangolást mutatunk művészet-példával.
FÖLDI ÉLETEDBEN életmű lett kerek,
s hogy hű voltál hozzám, köszönöm neked!
Együttes munkánk megáldatott,
az Úr Dicsősége így a Földről fényesebben ragyog.
Áldás van rajrad, s rajtam és mindazokon,
aki érzi, vagy akárcsak a képet nézi,
s ki tudja, hogy a SZERETET KULCSSZÓ,
MELY AZ EGET IS ELÉRI.
Fénykezem átölel most és örömöt ad néked.
Szívünk együtt dobban és én fogom a dolgos két kezed.
Összefonódó lángunk megélt egy földi életet
és minden csodás jóért EGYÜTT MONDUNK most KÖSZÖNETET.
Áldott az Úr, a Mindenség Istene,
Aki a létünk külön, s együtt teremtette.
Áldott a Gondolat, mely akaratot adott,
s mellé érző szívet is, mely csak így hathatott.
Áldott a Szív, mely Egységre tanított,
és Szeretetében összehangolt kétfajta tudatot.
Áldott a Terv, melynek részese lehettünk,
Hála és Dicsőség Néked Teremtő Istenünk!
2004 július M.G.M.
